sporblog

Hajat, edényt, lakást.

Mindhez kell valamilyen tisztítószer. Örök szlogen, hogy ahhoz, hogy valamit megtisztíts, másvalamit kell bepiszkolnod.

De vajon ki szeretné az egész napját azzal tölteni, hogy súrolókefével, meg rongyokkal kitakarítson? Mert lehet ugyan, de valljuk be, időigényes.

Ezért is találták fel a tisztítószereket. Minden tisztítószer alapja valamilyen felületaktív anyag. Ez lehet természetes, vagy mesterséges alapú.

Természetes alapú felületaktív anyag a szappan. Ezt régen úgy készítették, hogy állati zsiradékot, vagy olajat összefőztek hamulúggal, vagy mosószódával. Ma már mesterségen, kőolajból is állítnak elő szappant. Ez az, amelyikkel, ha megmosakszol, száraz, repedezett lesz a bőröd. Érdekes tapasztalat, hogy a régi recept szerint előállított szappanoknak nincs ilyen hatása.

A mesterséges alapú felületaktív anyagokat hívjuk mosószereknek, vagy tenzideknek.

A működése viszont mindkettőnek ugyanolyan. Két nagyobb részből állnak, mint a sziámi ikrek. Az egyik felük a zsírt szereti, és abban oldódik. A másik felük a vízben. Így a bőrünkön, az edényen, a padlón levő zsíros foltokat fel tudja oldani, és elkeverni a vízben. Közben kisebb-nagyobb gömbök, úgynevezett micellák keletkeznek, ebbe záródnak bele a zsíros koszrészecskék. Ez a tisztító hatásának az elve.

Két-három éve részt vettem egy termékbemutatón. Kedves hölgy volt be akarta bizonyítani, hogy az ő mosogatószerük mennyivel jobban oldja a szírt, mint a normál mosogatószer. Olajat öntött a vízre, két kis pohárban majd az egyikbe a bolti márkából tett, jó sokat, míg a másikba a sajátjukból pár cseppet. A bolti mosogatószert tartalmazó pohárban zavaros lett a víz, a márkás mosogatószert tartalmazó pohárban pedig szép kis gömböcökként lebegtek a pohárban. Látványos, tetszetős kísérlet volt. Némi hibával.

Ugyanis egy valamit tudnunk kell a felületaktív anyagokról. Ha sok van belőlük, akkor nem kis gömböcskékként állnak össze, hanem nagyobb, szabad szemmel is jól látható „lapokká”. Emiatt lett zavaros a bolti mosogatószertől a pohár tartalma. Túl sok volt benne a felületaktív anyag. A márkás mosogatószer poharában viszont elég kevés volt ahhoz, hogy ilyen szép látványt produkáljon.

Viszont ez rávilágít egy dologra.

Nem mindegy, hogy milyen mennyiségben használjuk a tisztítószereket!

Ha keveset használunk, akkor nem tisztít. Ha sokat használunk, akkor meg fölöslegesen öntjük ki a lefolyóba a drága tisztítószert. A kulcs az arany középút.

Nem mondom senkinek, hogy ne használjon tisztítószert, mert amíg a harmadikon lakó fiatal párnak elég egy törlés a vizes, mikroszálas felmosóval, addig a több gyerek - kert - kutya kombóval rendelkező családoknál igenis szükség van rá. De lehet kísérletezni a mennyiséggel. Nézzünk pár tippet!

Fordítsuk meg a tisztítószeres flakonokat már a boltban! Minél nagyobb a tenzidek (mindegy, milyen, általában anionos) aránya, annál jobban fog tisztítani.

Töltsük a tisztítószereket, samponokat, habfürdőt pumpás flakonokba. Így mindig csak meghatározott mennyiséget tudunk kivenni a flakonból. Ez nem hátrány, hiszen például a reggeli kapkodásban általában csak meglöttyinti az ember a tisztítószert, a fölösleg pedig amúgy is lefolyik a csatornába. Viszont ha kimérjük, egy-két héttel ritkábban kell vásárolnunk belőlük! Mondjuk háromhavonta csak két flakonnal. Tisztítani pedig ugyanúgy tisztít.

A hajmosás. Ez az egy terület az, ahol sajnos nem éri meg olcsó megoldásokkal próbálkozni. Ha nem márkás sampont veszünk, azt igen rövid idő alatt megsínyli a haj. De itt is lehet spórolni. A samponok hatóanyagai ugyanis akkor működnek rendesen, ha már eltávolítottuk a zsírt a hajról és a fejbőrről. Ehhez viszont nem kell ugyanazt a márkát használni. A multiknál többfajta saját márkás sampon is kapható, viszonylag olcsón. Ha az első mosást ezzel végezzük, és csak másodszorra használjuk a márkásat, ugyanolyan szép lesz a hajunk. Csak feleannyiért.

Picuri

Mindenki járt már úgy, hogy hó végére nem maradt a pénztárcájában egy fillér se, vagy legyünk naprakészek, nem volt pozitív az egyenlege a bankszámláján.

Ilyenkor két választásunk van: vagy kölcsönkérünk (ha van kitől) vagy pedig összehúzzuk a nadrágszíjat.

A kölcsönök ideje lejárt. Ma már csak eszméletlen magas kamatra tudunk fogyasztási hitelt felvenni, a barátok pedig látványosan kezdenek minket kerülni, ha csak egyszer is megemlítjük, hogy adhatna egy tízest fizetésig.

Nincs más hátra, spórolnunk kell. Na de hogyan?

Nagyszüleinknek ezt még egész jól ment, a szüleink egy részének már nem annyira, nekünk meg nagyrészt nem megy. Persze található a neten egy csomó lista, hogy mit és hogyan, de az, hogy használható legyen…

Elég aktív életet élek – sajnos szándékomon kívül – így sok ember panaszát hallom. Hogy így csinálja, úgy csinálja, de mégsem jó. Városi spórolási legendák terjednek, néha azt is szívszélhűdéssel hallgatom, miféléket ki nem próbálnak az emberek. A legutóbbi ilyen eset az volt, hogy a buszállomáson beszélt két hölgy az ablaktisztításról. Az egyik nagy vidáman mondta a másiknak, hogy metil-alkoholt kell használni. Merthogy az állítólag gyorsan és olcsón tisztít. Aki odafigyelt nyolcadikban kémia órákon szerintem ő is a szívéhez kapott. Ugyanis a metil-alkohol mérgező. Nem kellene literszámra az ablakra locsolgatni.

Szóval hosszabb töprengés után úgy gondoltam, beindítok valami használható dolgot.

Nem arra gondolok, hogy telepítsünk szélerőművet az erkélyre, vagy termeljünk sütőtököt a tizediken (bár lehet, hogy ilyet is beteszek egyet-egyet, elvégre tetszenek nekem ezek a megoldások is, de ezt írjátok a környezeti vegyész diplomám rovására), hanem apróságokra.

Mert sok kicsi sokra megy. Lehet, sokan lebecsülik azokat a tippeket, amelyek segítségével havonta pár ezres megspórolható, de szerintem sokkal többen vannak azok, akiknek ez a pénz is számít.

Velük szeretnék beszélgetni, hozzájuk szeretnék szólni.

Picuri