Mindenki járt már úgy, hogy hó végére nem maradt a pénztárcájában egy fillér se, vagy legyünk naprakészek, nem volt pozitív az egyenlege a bankszámláján.
Ilyenkor két választásunk van: vagy kölcsönkérünk (ha van kitől) vagy pedig összehúzzuk a nadrágszíjat.
A kölcsönök ideje lejárt. Ma már csak eszméletlen magas kamatra tudunk fogyasztási hitelt felvenni, a barátok pedig látványosan kezdenek minket kerülni, ha csak egyszer is megemlítjük, hogy adhatna egy tízest fizetésig.
Nincs más hátra, spórolnunk kell. Na de hogyan?
Nagyszüleinknek ezt még egész jól ment, a szüleink egy részének már nem annyira, nekünk meg nagyrészt nem megy. Persze található a neten egy csomó lista, hogy mit és hogyan, de az, hogy használható legyen…
Elég aktív életet élek – sajnos szándékomon kívül – így sok ember panaszát hallom. Hogy így csinálja, úgy csinálja, de mégsem jó. Városi spórolási legendák terjednek, néha azt is szívszélhűdéssel hallgatom, miféléket ki nem próbálnak az emberek. A legutóbbi ilyen eset az volt, hogy a buszállomáson beszélt két hölgy az ablaktisztításról. Az egyik nagy vidáman mondta a másiknak, hogy metil-alkoholt kell használni. Merthogy az állítólag gyorsan és olcsón tisztít. Aki odafigyelt nyolcadikban kémia órákon szerintem ő is a szívéhez kapott. Ugyanis a metil-alkohol mérgező. Nem kellene literszámra az ablakra locsolgatni.
Szóval hosszabb töprengés után úgy gondoltam, beindítok valami használható dolgot.
Nem arra gondolok, hogy telepítsünk szélerőművet az erkélyre, vagy termeljünk sütőtököt a tizediken (bár lehet, hogy ilyet is beteszek egyet-egyet, elvégre tetszenek nekem ezek a megoldások is, de ezt írjátok a környezeti vegyész diplomám rovására), hanem apróságokra.
Mert sok kicsi sokra megy. Lehet, sokan lebecsülik azokat a tippeket, amelyek segítségével havonta pár ezres megspórolható, de szerintem sokkal többen vannak azok, akiknek ez a pénz is számít.
Velük szeretnék beszélgetni, hozzájuk szeretnék szólni.
Picuri
Utolsó kommentek